Unatkoztam, így a jól bevált trükkhöz folyamodtam. Kedvenc tíz lemezem az év első feléből. Szigorúan ABC sorrendben.
Animal Collective - Merriweather Post Pavilion
Szerintem ez az első AC lemez, amit úgy lehet meghallgatni az elejétől a végéig, hogy közben nem kap idegbajt az ember. Persze nem 9.6 pontos. Inkább 8.2. Szóval a fene se hitte volna, hogy egyszer olyan dalokat írnak, amik legalább annyira beleragadnak az ember fülébe, mint bármelyik Kozsó szám.
Bishop Allen - Grrr...
Most már bevallhatom: nem vagyok szemüveges, nincs mellényem, se kötött kardigánom, éppen frufrut növesztek, ŐSZINTE rockzene szól a hangfalakból, és megvetem az ilyen dalokat.
Camera Obscura - My Maudlin Career
A lemez nem annyira jó, mint az előző, de az első két dal a legkedvesebb dolgok közé tartozik, amiket idén hallottam.
Coconut Records - Davy
Jason Schwartzman napjaink egyik legcukibb színésze és énekese. Kisebb mint egy cd polc, de legalább akkora dalokat szerez, mint az Eiffel-torony, és még a haja is szép.
Fanfarlo - Reservoir
Dömötör Endre híres rockújságíró sokáig ellenállt az Arcade Fire hasonlatnak, de végül beadta a derekát ebben a cikkben. Arcade Fire ide vagy oda, ez a zenekar önmagában is szuper.
Graham Coxon - The Spinning Top
Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, akkor az új lemeze kapcsán végleg bebizonyosodik: Graham Coxon a legjobb "britpop" fej.
Grizzly Bear - Veckatimest
Freak-folk nincsen. Soha nem is volt, és soha nem is lesz. Erre a legfőbb bizonyíték az új Grizzly Bear. A jövő hét legfontosabb kérdése: vajon meglesz a 10 pont a lemezre is?
Super Furry Animals - Dark Days/Light Years
Mutassatok még egy olyan zenekart, amelynek a lemezeire elmegy répát és zellert rágcsálni Paul McCartney vagy németül rappelni a Franz Ferdinand gitárosa. Na ugye.
The Thermals - Now We Can See
Slágergyár, slágergyár, slágergyár!
Wavves - Wavvves
Szerelmes lettem Nathan Williamsbe. Fülig. Pedig férfi vagyok. Vagy nem?
