Teljes multikulturális kavalkád a harmadik részben: svédek, norvégok, dánok, kanadaiak, skótok, angolok, amerikaiak, és persze a hőn áhított melegek is megérkeztek. Hivatalos videó (ha volt) beszúrva a szövegbe, mp3-ak alul, a dalok alatt.
Cato Salsa Experience – So, The Circus Is Back In Town (2002)
Na, vajon kik tolják még mindig a legdögösebb garázsrock kontentot? Még szép, hogy a skandinávok, bár most éppen nem a svédek, hanem a norvégok. Bár a hülye zenekarneveket illetően erős a mezőny ebben az évtizedben, azért nálam benne van a legidiótább top 5-ben a frontember Cato Thomassen salsa élményéről elnevezett együttes. Már ez is mekkora hülyeség: egy NORVÉG, aki SALSÁT jár! ŐRÜLET! Az évtizedben nekem erre a
dalra repült le a fejem legtöbbször a helyéről, azt meg remélem, senkinek nem kell mondanom, hogy a cím melyik
híres rockszámra utal.
Queens Of The Stone Age – No One Knows (2002)
Három különböző zenekarral csúcsra érni, a rocktörténelem két jelentős lemezén is dobolni nem kis teljesítmény, de Dave Grohlnak összejött. Természetesen a Nirvana Nevermindjáról és a QOTSA Songs For The Deaf című albumáról van szó. Jó, mondhatnánk, úgy könnyű, ha olyan dalszerzőkkel haverkodik az ember, mint Kurt Cobain és Josh Homme, de mindezektől függetlenül Dave tudhat valamit. Ez a
dal úgy hibátlan, ahogy van: a főriff, a verze, a pszichedelikus refrén, Grohl dobolása, a közepén a sivatagi homok alól szóló basszus, majd a szétcseszett gitárszóló, ez egy kibaszott mestermű a kaliforniai
vörös Elvistől és Mark Lanegantól, mert ő volt a társszerző.
Hot Hot Heat – Bandages (2002)
LÜKTETŐ dob, PUMPÁLÓ basszus, a dobhártyánkat birizgáló KARCOS gitár, ugye ismerős? Az évtized második felének túltermelése miatt az ilyen típusú zenekarok kábé akkora izgalmat tudnak okozni, mint egy doboz gyufa. Persze, ez nem volt mindig így, a kanadai Hot Hot Heat már 2002-ben előállt, hogy újrahasznosítsa a 70-es és 80-as évek fordulójának posztpunkját, bár erre a Franz Ferdinand 2004-es világsikere miatt nem mindenki emlékszik. Pedig a kanadaiak sem írtak sokkal rosszabb számokat, sőt, a Bandages egy nagyszerű dal, szuper refrénnel, és egy fasza orgonatémával.
Soltész Rezső az indie-diszkóban!!
The Concretes – Warm Night (2003)
Nehogy azt higgyük, hogy a svédek csak az elmúlt pár évben kezdtek el
vágyakozni a Föld melegebb tájai felé. A Concretes már 2003-ban megálmodta magának a trópusi tengerpartot, a dúsan burjánzó aljnövényzetet, a magas páratartalmat, a folyamatos izzadást, és a himbálódzó függőágyakat. Victoria Bergsman (a fütyülős sláger, Taken By Trees) persze itt is úgy énekel, mint akinek 70/50 a vérnyomása, majd fokozatosan belép a kórus, meg a vonóskar, és olyan monumentális
popcsoda lesz belőle, hogy dobunk egy hátast. A Karib-tengerbe.
Electric Six - Gay Bar (2003)
- Szia! Hogy hívnak?
- Péter vagyok.
- És milyen dalt szeretnél kérni?
- És kinek küldenéd?
Adam Green – Jessica (2003)
- Szia Jessica!
- Szia, hát te ki vagy? Nem ismerlek…
- Adam Green a nevem, és dalokat írok, majd eléneklem őket. Rólad is írtam egy dalt.
- Jaj, tényleg? De édes vagy! Megmutatod?
- Persze, nagyon szívesen. Várj, hozom a gitáromat.
- Jajj, úgy izgulok, hát nem cuki ez a srác?
- Máris itt vagyok, akkor el is kezdeném (köhögés). „Jessica Simpson, hová lett a szerelmed, mert a zenédben biztosan nincs…”
- Hm, ööö..
- „vakációra van szükséged, hogy felébreszd az ősembereket, és elvidd őket Mexikóba…”
- Öö, khm, micsoda??
- „felhív telefonon egy lila buldózer…”
- MICSODA? Ezt én nem értem, én nem értem a modern költészetet, ne haragudj, sajnálom, azt hiszem, mennem kell.
- „a vejed etet téged kortizoninjekciókkal…”
- MILYEN INJEKCIÓVAL? Na jó, nagyon édes vagy meg minden, de nekem rohannom kell, szia Adam.
Junior Senior - Rhythm Bandits (2003)
Hát ez nem lehet igaz! Még MINDIG a skandinávok! Dánia! Hogy őszinte legyek, szerintem nekik kellett volna fellépni Michael Jackson temetésén, mert
ennél a dalnál jobb Jackson 5 számot nagyon kevesen írtak. Pontosabban azt a keveset is a kövér meleg Senior és vékony heteró Junior tudja felmutatni, mert a
Move Your Feet, ha lehet, még nagyobb Jackson 5 sláger. A debütlemez meg egy ötcsillagos tánclemez, folyamatos kurjongatással, és a könnyűzene összes létező alműfajának (punk, beat, surf, pszichedélia, garázsrock, diszkó, funk, doo-wop, stb.) ötletes összekutyulásával.
Broadcast - Colour Me In (2003)
A Broadcast egy angol zenekar, női énekessel, és az Austin Powers filmzene lemezén tűnt fel. A csaj énekhangja tiszta 60-as évek, a zenei körítés meg mondjuk a 2100-as évek. A zenekar másik két férfi tagja úgy néz ki, mint két morózus tervezőmérnök. Érdekes dal, mert vicces, ahogy Trish Keenan nagyon szép énekdallama bele van mártva ilyen disszonáns, zajos, zörgő hangmasszába. A szöveg arról szól, hogy a lány egy szürke paca a papíron, és csak arra vár, hogy valaki beszínezze. Nagyon egyszerű, de kedves metaforája a szerelem utáni vágyakozásnak. És még az Of Montreal is feldolgozta.
Isobel Campbell – Time Is Just The Same (2003)
Ilyen az, amikor a skótok legnagyobbjai összefognak. A Belle & Sebastian egykori tüneményes énekesnője és a Vaselines énekese, Eugene Kelly
együtt énekel. Van még kérdés?
The Unicorns – I Was Born (A Unicorn) (2003)
Kanadai egyszarvúak! Csapkodó dob!! Csilingelő gitár!!! FICÁNKOLÓ basszus!!!! Örömtől kicsattanó verze!!!! Elszabaduló káosz a refrénben!!! Leállás!!! TAPS!! Egy búgó férfihang elkezd dumálni!!! Vissza minden az eredeti kerékvágásba!!! MÉLTÓ lezárás!! Egy
dal, amire még
UNIKORNIS Mihály is megszabadulna a gátlásaitól!!!
mp3-ak