Mondtam már, hogy szeretem a hatvanas éveket? Na jó, szóval most kénytelen leszek pár szót mondani két arcról, akik hozzám hasonlóan elolvadnak egy tökéletes vokáltól, vagy egy fineszes vonóshangszereléstől, és akik biztosan hetekig forgolódnának az ágyban, ha a lemezükről lehagytak volna egy surranópályán beosonó, alig hallható orgonahangot. Ezek után aztán fel sem kéne sorolnom, hogy ők is szeretik a Beach Boys-t, a Free Designt, vagy kortársaik közül a High Llamast. A The Superimposers már harmadik lemezét adja ki, és kétségkívül ezen áll össze a legjobban a hatvanas évek és azon belül is a sunshine pop iránti rajongásuk, még ha nincs is többről szó, mint ügyes másolásról. A videóban nem J Mascis látható, hanem Shawn Lee, aki a lemez producere, és ez a leghíresebb száma.
