Annak ellenére, hogy az elmúlt egy-két évben egyetlen egy, újonnan induló brit zenekarért sem tudtam rajongani, idén hirtelen akadt négy is, amelyeknek lelkesen hallgattam az albumát. Volt ugye a The Sticks, a Male Bonding, és két csajénekessel felálló együttes, az Allo Darlin' és a The School. És most itt van a sheffieldi Standard Fare, amelyet szintén egy csaj vezet, akinek ráadásul tök jó neve van, Emma Kupa, basszeros, és kellően bájos is, ahogy azt az ilyen twee gitárpop előadóktól megszokhattuk. Első lemezük (The Noyelle Beat) mondjuk annyira nem jó, tehát rajongásról túlzás beszélni, de van rajta két szuperslágeres dal, amiket sokszor fogok még meghallgatni: az egyiknek a videója alább látható, a másik pedig a punkos, pikáns Fifteen, ami a 22 éves Emma szerelmi kalandjáról szól egy 15 (!) éves fiúval. Hm.
