Na, itt van a második kedvenc rocklemezem 2010-ből. És hála a jó istennek, hogy a Wounded Lion albumához hasonlóan ez is egyszerű, lényegre törő, agyatlan és tufa. Ám miközben az előbbi zenekar tagjai nagy valószínűséggel tényleg szellemi fogyatékosok lettek a sok fűtől, sörtől és a nonstop fejrázástól, addig a Seattle-i The Intelligence tiszta fejű, normális és értelmes csajokból-srácokból áll. Vagyis úgy tűnik.

Szívesen leírnám, hogy azért érdekes az új lemez (a címe Males), mert az agyatlanság mögül mégis kihallatszik valami "agyasság", ha nem irtóznék az "intelligens" és a "rockzene" egy mondatban szerepeltetésétől (pedig ott van a nevük is, ami viszont nyilvánvalóan fricska). Felejtsük is el gyorsan. Rockzene van tehát; punkos, posztpunkos beütéssel, szólók nélkül természetesen, néhol krautrockos zakatolással, máshol búgó-bugyborékoló szintihangzással, széttekert-szétcsapott riffekkel, éneklő-beszélő-kántáló énekessel, fél órát sem elérő játékidővel, elképesztő lehengerléssel. A hetes szám (Mom Or A Parking Lot) konkrétan olyan, mintha a Pozsonyi Bucó Ádám által vezetett, méltán legendás Gecizők zenekar találkozna az amerikai indie rockkal. Kurva jó, na!