Édes mindegy, hogy 1966-ot, 1974-et vagy mondjuk 2011-et írunk, egy garázsrock lemeznek mindig ugyanazt kell nyújtania: hasson elsőre, ne kelljen a szálak kibogozásával tölteni az időt, legyenek rajta ordítható refrének, fasza riffek, és legyen végig szuper a hangulata, mintha megittunk volna öt korsó/üveg/doboz sört vagy egy üveg bort. De a legfontosabb, hogy a hallgatása közben érezzük úgy magunkat, mintha a haverjaink zenélnének a szomszédos családi ház kertjében. A Nodzzz (vagy NODZZZ) új albuma pedig a lehető legtökéletesebben hozza ezt, sokkal jobban és slágeresebben, mint az első lemezük, ráadásul olyan rajzfilmhangon, hogy képtelenség neki ellenállni, egymás után ötször is bármikor végig lehet hallgatni. Amúgy az Innings szinte prog-rock, már ami a hosszúságot illeti, az előző 15 perces volt, itt most 23 percbe zsúfoltak bele 14 számot! Pont eddig tart kábé két hosszabb fogmosás! A következő talán már félórás lesz! Töltés.