"Lehet-e a poszt-punk jó, ha rossz? Ha a rossz poszt-punk rossz, akkor nem, sajnos nem lehet jó. Ha viszont jó, abban az esetben, hm, lehet jó." - nagyon sajnálom, hogy ehhez hasonló, fantasztikus művészetfilozófiai kérdésfeltevések és válaszok nem nekem jutottak eszembe, de tudjuk jól, hogy Csermanek Csabi csak egyetlenegy van széles e világon.

Az egyik kedvenc, mondjuk úgy, poszt-punk zenekarom a washingtoni Antelope. Sajnos már nem léteznek, 2001-től 2008-ig tartó pályafutásuk alatt csupán két EP-t és egy nagylemezt hoztak össze a legendás Dischord lemezkiadónál. A 2007-es Reflector névre hallgató album (amit a szintén legendás Minor Threat és Fugazi zenekarok frontemberével, Ian MacKaye-jel rögzítettek) viszont tényleg szuper. A rajta hallható zene a létező legminimalistább, legszikárabb, legmonotonabb: jól eltalált dob-basszus groove-ok, pár hangos gitártémák, néhány soros szövegek ismétlődnek, variálódnak a végtelenségig, illetve hát 2-3 percig, mert 25 percben zavarnak le 10 számot, tényleg mindenféle felesleges sallang nélkül. Olyan, mint egy 25 percig tartó, zakatoló vonatút, aminek során alig változik valamit a táj. Ha 30 percig tartana, már unalmas lenne, de így még pont a megfelelő időben hagyják abba. Áldozzatok rá 25 percet, szerintem tényleg megéri.