Egyszer egy rövid ideig jártam egy Nóra nevű lánnyal. Na, ez a poszt nem róla fog szólni, pláne, hogy nem is volt annyira kedves, mint például a Kedves Nóra nevű zenekar. Mert a portlandi Dear Nora (amit igazából Katy Davidson egymaga működtetett barátaival) tényleg az. Főleg első lemeze, a 2001-es We'll Have a Time. Az nagyon kedves. Meg ártatlan. És hamvas. És persze bájos is. Meg kedves. Mint a Nóra, aki amúgy egy zenét oktató professzor. Nora Beck. Így hívják. 

Szóval ott tartottam, hogy ez egy nagyon aranyos (kedves) lemez. Amilyenek általában a twee indie csajpop lemezek szoktak lenni. De ez még annál is olyanabb, és tele van slágerekkel. Az egyik kedvencem a hasonló próbálkozások közül. De van benne valami szomorúság is. Persze csak egy pici. És ezen van az egyik kedvenc twee pop dalom, a Rollercoaster Ride, amiből pontosan olyan megható és andalító melankólia árad, mint a Belle & Sebastian hasonló című számából. Egyszer kitettem mindkettőt facebookra, mondanom sem kell, hogy a B&S nyert, 5:2-re, de nem baj, nálam döntetlen a végeredmény.