Azok csak ezt a mondatot olvassák el. A többieknek viszont nagyon szívesen mesélek két zenekarról, amelyek arcátlanul nyúlják az említett évtized zenéjét, de mégsem érzem kényelmetlenül magam, miközben hallgatom a dalaikat, persze, hiszen a posztjaim egy része pont a hatvanas évek ihlette előadókról szól, ebben semmi újdonság nincsen.
Szóval először következzék az Elephant 6 kiadós The Minders, aminek a zenei irányvonalát azt hiszem nagyjából be is lőttem a lemezcég megjelölésével. De azért álljon itt egy összetett mondat, egy döbbenetes hasonlattal. Tehát képzeljük el a Beatles életművét egy sokszor lefagyasztott, majd sokszor újból felmelegített húsdarabnak, amit belepasszírozunk a The Apples In Stereo feliratú húsdarálóba, és ami a végén kijön, az nem egy undorító, mócsingos, ehetetlen okádék lesz, hanem egy friss, a szánkban páratlanul szétomló, fenséges VASALT CSIRKEMELLFILÉ! Na, hát ez lenne a Minders zenéje, mondjuk az első két lemezükön (Hooray For Tuesday - 1998, Cul-De-Sacs and Dead Ends - 1999).
Az El Goodo együttesnél (nevüket a legendás Big Star zenekar The Ballad Of El Goodo dalából vették) pedig elég lesz leírnom az országot (Wales), és máris mindenki rávághatja a 60s psych-pop és Super Furry Animals hívószavakat. Ráadásul Cian Ciaran a 2010-es Coyote lemezük munkálataiban részt is vett, szóval tényleg nehezen tudjuk leválasztani zenéjüket a SFA hibátlan dallamokkal és lökött ötletekkel telezsúfolt világáról, de azért a hasonszőrű, liverpooli The Coral is nyugodtan megemlíthető a hatások között.