Music Is My Radar

Bocsánat, tényleg, de ezt a nagyon aranyos kutyás Real Estate videót (az új album It's Real című dalához készült) mindenképpen kiteszem, viszont legközelebb ígérem, hogy rendes poszttal készülök, hiszen tartozom még egy Jens Lekman koncertbeszámolóval, és készülök egy nagyobb lélegzetvételű írással is, szóval mindenki maradjon a fenekén, köszi!

A Pitchforktól meg is kapta a maga 10 pontját, nagyon helyesen természetesen, a Heroes and Villainshez pedig egy szuper animációs videó is készült.

Az Air France-ért köszönet Klág Dávidnak. Facebook esemény itt.

Kialszik a lámpa, sötétül a csendre
Fekete az éjjel, aludni kell végre
Nehezen jön, sajnos, a szememre az álom
Egyszer csak a szekrény, mintha megmozdulna, úgy látom

Rémlátomás
Nyomasztó ez az egész
Lidércnyomás
Lerázni olyan nehéz

Itt nem segít az orvos
majd elmúlik talán
Csak egyszer valahogy túl legyünk már
ezen az éjszakán

Bizonytalan érzés lapul bennem néha
pedig sosem voltál felelőtlen, léha
És mégsem vagyok biztos, hogy meddig szeretsz engem
ezért akad olykor bosszús hangulatú éjjelem

Rémlátomás
Nyomasztó ez az egész
Lidércnyomás
Lerázni olyan nehéz

Itt nem segít az orvos
majd elmúlik talán
Csak egyszer valahogy túl legyünk már
ezen az éjszakán

Rémlátomás, Rémlátomás, Rémlátomás
Rémlátomás, Rémlátomás, Rémlátomás
Rémlátomás, Rémlátomás, Rémlátomás

Lehet, hogy megvan az egyik kedvenc új zenekarom. Persze nem szeretnék elhamarkodott kijelentéseket tenni, hiszen még lemezük sincs, csak két EP-jük. Na de milyen EP-k! Az egyik pillanatban írnak egy agybajos szintihangokkal megküldött Franz Ferdinand számot (Internal Tones), a másikban meg mintha egyszerre akarnának David Bowie, a Blur és a korai őrült Super Furry Animals lenni egy zajos pincebuliban (Sorrows Well Rehearsed), egy harmadikban meg olyan szuper 1983-as, posztpunk beütésű coldwave dalt hoznak össze, hogy az ember csak bámul tátott szájjal, miközben rázza a fejét a kitekert basszusokra, a zsongó szintikre, és együtt vonyítja a refrént a szinte síró hangú énekessel (Separate Frames). A zenekar neve Montage Populaire, Angliából jöttek, és mondom, szerintem teljesen jók. Ismerkedjetek meg velük itt és itt.

Ezt a videót egy jó ideje már ki akartam tenni, de valamiért mindig elfelejtettem. Na de majd most. Mert ezekkel a típusú, utcán zenélős kisfilmekkel továbbra sem tudok betelni. Itt éppen a Twin Sister adja elő egyik kedvenc idei albumindító számomat, a Danielt. És van benne jégkrémes kocsi is, meg jégkrém tetoválás (!), meg hát sok-sok jégkrém. Fogyasszátok!

"Olyan a mosolyod, mint egy rózsa" - hát izé, nem tudom, hogy mennyire lehet felszedni lányokat ezzel a szöveggel, de hát én még ilyeneknek is híján vagyok, úgyhogy most jól ellopom Richard Jamestől. Ja, hogy ki ő? Hát a csodálatos Gorky's Zygotic Mynci egyik tagja, amely zenekarról már áradoztam itt, az énekesről, Euros Childsról külön is, idei Jonny lemeze kapcsán is, tehát mindenki képben van.

Richie második szólólemeze tavaly jelent meg, de csak ma értesültem róla először. Amúgy a bevezető mondat az egyik dalának címe (egészen pontosan Yes, Her Smile's Like A Rose), és nagyjából lefedi a We Went Riding címre hallgató album hangulatát: ugyanolyan kecses, törékeny, folkos, romantikus dalok jellemzik, mint a kései GZM vagy Euros Childs munkásságát, még ha nincsenek is azon a színvonalon, bár az alábbi, kacsás-libás-galambos videóval rendelkező szám például igen. Viszont az első lemezét egyelőre nem találtam sehol, de aki ráakad, az legyen szíves kommentben megosztani a Világgal, köszi! És egy kis kommentes segítséggel itt is van mindkét lemez.

Álmomban nem gondoltam volna, hogy ez megtörténik, de itt van egy dal, ami a magamfajta szemüveges, 60s/Beach Boys/twee arcból is kihozza három és fél perc erejéig az eszeveszetten bulizós arcot. De hát a rohadt életbe már, a 212 konkrétan a Bonkers második része, csak nem Dizzee Rascal a főszereplő, hanem egy 19 éves New York-i rapper csaj, és éppen emiatt csodálatosabb az egész. Ráadásul olyan mocskos szája van, hogy szappannal sem lehetne kimosni: BITCH, DICK, CUNT, COCK! Nálam ez az év BULISLÁGERE!

Azealia Banks- 212 by abeano

Korábban már kétszer is megemlítettem itt a blogon a What's In My Bag lemezbolti videósorozatot, és most a Recorderre készítettem egy nagyobb válogatást ezekből, annak kapcsán, hogy a Fiery Furnaces tagjai pár héttel ezelőtt három (!) magyar vonatkozású lemezt is vásároltak, úgyhogy aki még nem olvasta volna, itt megteheti. Alább pedig az apropót szolgáltató videó.

Azt hiszem, erre tényleg senki nem számított. Akkor, amikor már mindenkinek a könyökén jönnek ki a lo-fi és a hálószoba címkék, megérkezik a Neutral Milk Hotel egykori tagja, Julian Koster, csavar egy nagyot a dolgon és megteremti a ZSIDÓ LO-FI műfaját. Őrületes, mi? Hát az! Van neki egy projektje, The Music Tapes néven, és annak vadonatúj EP-jén (Purim's Shadows (The Dark Tours the World) ) elpöttyint egy dalt (Hacidem), ami hát konkrétan egy régi zsidó szám átdolgozása tangóharmónikára és éneklő fűrészre! És mindezt persze hálószoba hangzással kísérve, szóval így nyer értelmet a cím, haha, mekkora tréfa! És a többi dala sem béna, mintha tovább élne a Neutral Milk Hotel őrültebb oldala, egzotikus és hülye hangú hangszerek özönében Julian kiengedi a "rekedt művészettörténész hangját, és elkezd arról énekelni, hogy mennyire fáj". Hát rohadtul!