Music Is My Radar

An Army Of Fat Synths - nyilvánvalóan ez a kedvenc dalcímem idén! KÖVÉR SZINTI HADSEREG ÉLÉN AKAROK BEMASÍROZNI A PARLAMENTBE, HOGY AZTÁN TÖRVÉNYBE IKTASSAM: EZENTÚL MINDEN DALBAN ANALÓG SZINTINEK ÉS BEACH BOYS VAGY SUNSHINE POP DALLAMNAK KELL LENNIE!!!!!!!!!! Ahogy a madridi Guillermo Farré is teszi, hiszen zenekarának neve Wild Honey (igen, ez egy 1967-es Beach Boys album címe), a második lemezének (Big Flash) produceri székében pedig maga Tim Gane, a Stereolab egyik agya ült. Hogy ebből mi sült ki? Bugyborékoló analóg szintik tetején ugráló/sasszézó/szambázó/csoszogó, az ég aljába kapaszkodó fülbemászó sunshine pop dallamok Madrid felett! A teljes lemez itt hallgatható meg. 

Vannak bizonyos típusú dalszerzők, akiknek elég csak ránézni a fejére, és máris tudjuk milyen zenét csinálnak. Joe Pernice az egyik kedvenc zsánerem mintapéldánya: amerikai, egyszerre kopaszodik és őszül, néha szemüveget visel, pulcsit húz ingre, melegnek hiszik, pedig csak túlérzékeny, biztos nagyon magányos, vagy ha most nem, akkor korábban tuti az volt, zenéje nem forgatja meg az egész világot, nem késztet az Élet Fontos Kérdéseinek megválaszolására, a lányok sem akarják leszaggatni róla a pulcsiját/kardigánját. Éppen csak ír néhány fantasztikus és/vagy szép dallamot, a Beach Boys, Byrds, Teenage Fanclub, The Shins vonal mentén, és ennyi elég is a Boldogsághoz. Legalábbis az enyémhez feltétlenül! 

Egyébként néhány órával ezelőtt ismertem csak meg, de rögtön tudtam, hogy még ma ki kell kerülnie ide egy posztnak. Az pedig külön hatalmas véletlen, hogy a Saddest Quo című csodás, a Teenage Fanclubot megidéző dala kapcsán utánanéztem, hogy van-e köze Norman Blake-hez (a Teenage Fanclub agyához), erre mi derül ki? Hát csupán az, hogy idén közös lemezt adnak ki The New Mendicants néven, sőt, már egy EP-jük meg is jelent! Úgyhogy remélem velem együtt ti is jobban elmerültök majd a munkásságában. 

Hát látszik, hogy mennyire vagyok képben mostanában, mert hozzám csak most jutott el az a hír, hogy tavaly év végén feloszlott az ORCA TEAM. :((( De legalább ez arra jó, hogy még jobban felértékelődjön az az amúgy is fantasztikus interjú, amit tavaly csináltam a zenekarral! 

Leif Anders pontosan négy percig bírt a fenekén maradni, és máris itt az új együttese (a The Intelligence egyik tagjával megerősítve), a WEEK OF WONDERS (ezt is csupa nagybetűvel írja, mint az ORCA TEAM-et), a poszt címéből pedig kiderül, hogy mit játszanak. A facebook oldalukon olvasható meghatározás persze félig csak vicc, hiszen a zene továbbra is a tejfehér ködön keresztül, vaksötétben és 1000 km-ről is felismerhető ORCA TEAM hangzás, amibe valóban belepottyantottak bakkecske ugrásokkal tropical/calypso ütemeket is, bár nekem elsőre az afropop és a Vampire Weekend is eszembe jutott, de hát tőlem elég messze van az Egyenlítő, szóval innen nézve bármi lehet. 

És melyik a legaranyosabb dal? Hát 2013-ban eddig biztosan a három londoni lány alkotta The Choo Choo Trains The Most Beautiful Boy című száma! És hol vannak a huszonéves magyar lányok által írt dalok a legcsodálatosabb fiúkról? Meg egyáltalán, hol vannak a magyar csajzenekarok? Örök és állandóan visszatérő kérdések ezek! Nagyon szeretném már megérni, de tényleg. :((((((((((

Nem fogjátok elhinni! Még én sem hiszem egészen, de nagyon úgy tűnik, hogy sok kis apró mediterrán Stuart Murdoch elárasztotta Skóciát! Tegnap ugye Belle And Sebastian rajongó görögökről számoltam be, erre tessék, ma egy spanyol srácról, Miguelről derült ki, hogy egészen Glasgowig rohant, hogy zenekart alapítson The Felt Tips néven! Ráadásul azt is kiemelik róla, hogy Gorky's Zygotic Mynci pólóban feszített! A B&S mellett persze The Smiths rajongó is, hiszen Dear Morrissey címmel is írt dalt. Nem tudom mi történik ott lent délen, de nagyon várom már, hogy egyre közelítve az Egyenlítőhöz feltűnnek a török, egyiptomi és a NÉGER Stuart Murdochok is!!! A Lifeskills című orbitális Belle & Sebastian nyúlás last.fm-en meghallgatható. A Boyfriend Devoted pedig Morrissey-vel keresztezi Murdochot. Hatalmas meglepetésre!

Vajon mi késztet arra embereket, hogy lecseréljék a napsütéses Athént az undorító, nyálkás és ocsmány időjárásáról híres Edinburghre? A görög (!) The Occasional Flickers esetében teljesen nyilvánvaló a válasz: hát persze, hogy a Belle And Sebastian iránti rajongás! Igen, ezek a túlérzékeny görögök képesek voltak otthagyni a szülőhazájukat, hogy Skóciába költözzenek! Remélem Stuart Murdoch személyesen intézte el, hogy azonnal kapjanak munkát, lakást és próbatermet!!! Puszi a Cloudberry Recordsnak!

Elképesztő, még most sem hiszem el! MEGTALÁLTAM! 10 ÉV UTÁN! ÉS MOST MÁR KURVÁRA NEM FOGOM ELENGEDNI!!!!!!!!!!! Szóval a Tétova tinédzserek című filmben volt egy dal, egy csilingelő tünemény, amit egy kislány énekelt, de az istennek sem sikerült megtalálnom. Adódhat persze a nyilvánvaló kérdés: az internet korában ez mégis hogyan lehetséges? Oké, az elmúlt években nem is jutott eszembe, másrészt pedig a film soundtrackjére nem került rá, ezért nem tudtam kideríteni a címét. 

És az is elég csodálatos, hogy milyen messziről sikerült ráakadnom. A Cloudberry Records oldaláról töltöttem le egy rakás mp3-at, elkezdtem hallgatni őket, majd úgy tíz dal után kaptam fel először a fejemet, hogy hú, ez tök jó. Az előadó az A Smile and a Ribbon, elkezdtem videóik után kutatni 'tube-on, beütöttem a nevet és az első találatra egy A Smile and a Ribbon című dalt dobott ki. És mi volt az? HÁT PERSZE, HOGY A TÉTOVA TINÉDZSEREK TWEE POPCSODÁJA!!!!!!!!!!!!!!!!! Ami egy 1956-os felvétel, a Patience and Prudence nevű duótól, akik egy 11 és 14 éves testvérpár, Patience és Prudence McIntyre, és az édesapjuk, Mark McIntyre szerezte a számot. KÉSZ, MEGCSINÁLTAM A NAPOMAT, HETEMET, ÉVEMET, ÉLETEMET, ENNYI, BOLDOGAN FOGOK MEGHALNI!!!!!!!!!!!!

Figyi söcsö, tudod mit? Legyen az, hogy most az egyszer nem kezded el magadat a földhöz verni, hogy mennyire odáig vagy a szemüveges, szintis lányokért, hiszen ezt mindenki tudja, meg hát már egy picit uncsi állandóan ezt felemlegetni. Szóval maradjunk annyiban, hogy a Psychic Twin mögött egy chicagói lány, Erin Fein áll, aki imádja a 80-as évek analóg szintis popzenéit, úgyhogy ennek megfelelő számokat gyárt, hallgassuk meg például a Dream State című dalt. És szerintem az lesz a legjobb, ha lassan megismerkedsz egy szemüveges, szintis lánnyal, hogy helyreálljon a világ rendje. Oké?

A Saturday Looks Good To Me gondoskodott arról, hogy csilingeléssel induljon a tavasz, a Halasan Bazar viszont máris átvette a stafétabotot, olyannyira, hogy miután tízszer meghallgattam egymás után a Sometimes Happy Sometimes Sad dalt, úgy cseng a fülem, mintha a templom harangját kongatták volna meg tőlem egy méterre. Amúgy tök érdekes, mert Dániából származik, de ahogy azt több helyen is írják, olyan a hangzása, mint egy San Franciscó-i garage psych-folk/rock zenekarnak. És a szívük-lelkük valóban ott is van! A Space Junk című lemez áprilisban jön. 

Na ki tudja, vajon melyik a legjobb kanadai zenekar? Arcade Fire? Jaj, hagyjatok már! Wolf Parade? Dehogy is! The New Pornographers? Ugyan-ugyan! Hát akkor mégis ki? Hát azt rajtad kívül, Kedves Olvasó, Mindenki egy emberként ordítja: The Bicycles!!! Kicsoda?????????!!!!

Hát éppen ez az, amíg a Világ Win "Kovács Ákos" Butler teátrálisan és elviselhetetlenül nyafizó zenekarát ünnepelte (sajnos egy darabig engem is megtévesztettek :((( ), addig a The Bicycles fű alatt, 2006-ban kiadta a The Good, The Bad and The Cuddly című első lemezét, amin a Nagybetűs Dráma, Katarzis és Megváltás üldözése helyett keresztülbukfencezett 17 darab hol határtalanul felhőtlen, hol megejtően romantikus, de végig rágógumiszerűen fülbe tapadó, lenyűgözően dallamos dalon, érintve minden olyan műfajt (korai Beach Boys, bubblegum pop, powerpop, 60s garage rock, stb), ahol mindig ugyanaz a jelszó: Ó-IÓ-CIÓ-ÁCIÓ-KÁCIÓ-AKÁCIÓ-VAKÁCIÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!!!! És hogy ezt miért hozom szóba? Egyrészt csak, másrészt meg lesz új lemezük (már a harmadik) egy hónap múlva, Stop Thinking So Much címmel, amiről itt hallható egy szám, a Bandana Cat.